Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Egyéni segítő beszélgetés

 

Az ember életében gyakran adódik olyan helyzet, amikor válságba kerül. Ilyen helyzetek lehetnek a kamaszkor kudarcai, a szerelmi csalódások, a munkahelyi problémák, a párkapcsolati problémák, a gyász és számos nehézség, amellyel az embernek meg kell küzdenie. Sokan sikeresen veszik az akadályokat, de akadnak szép számmal olyanok is, akik ilyenkor csődöt mondanak.

Ez az állapot nem kóros, de ha hosszú ideig fennáll, akkor könnyen alakulhatnak ki a személynél különféle pszichés betegségek és sok esetben testi betegségek is követik a lelkieket. A segítő beszélgetés az ilyen élethelyzetekben nyújt támaszt.  A szakember nem varázsló, hanem segít megtalálni a kiutat.

 

 

 

 

Kép

 

 

 

  “Ha egy embert megértenek, akkor az az ember tartozik valahova.” (Rogers) 

 

 

 

 Támogató csoport:

 

 

Az elfogadás, elismerés és megértés vágya önálló emberi szükséglet. Általuk tapasztalhatjuk meg a közeledést, érzelmi odafordulást, dicséretet. Ezek támaszt, védelmet és biztonságot nyújtanak minden ember számára. Akit elfogadnak az előtt az emberi kapcsolatok fejlődésének lehetősége nyitva áll. A támasz és védelem minden ember számára szükséges. Minden embernek vannak kudarcai, csalódásai, meghiúsulásai, veszteségei, krízisei, konfliktusai amelyek során gyakran éljük át azt, hogy magunkra maradunk. Az igazán nehéz helyzetekben nem értenek meg bennünket és sokan elfordulnak tőlünk. Ezekben a helyzetekben mi is hajlamosak vagyunk a visszahúzódásra. Az elfogadás, a jó szó, egy gesztus, a figyelem, a szeretet az ilyen helyzetekben olyanok, mint egy falat kenyér az éhező számára. 
A figyelem által tapasztaljuk meg a megértést, a szeretet által pedig az elfogadást. Lelki változást igazán csak ezek tudnak kiváltani bennünk. Lelki világunk az elfogadás, elismerés, figyelem, segítség, szeretet, emberi kapcsolatok és kommunikációs hálók által bontakozik ki. Az ilyen feltételek mellett találhatjuk meg identitásunkat (én-azonosságukat). Ezért mondhatjuk, hogy ezeknek a szükségleteknek a kielégülése minden ember fejlődésének az alapja. 
Támogató csoportjaink egy-egy probléma köré szervezve működnek. A résztvevőket a közös probléma fűzi össze, ahol a hasonló nehézséggel küzdőkkel lehetnek együtt. Itt mindenki elmondhatja, hogy mi az ami gondot jelent számára. A tagok hasonló helyzetéből, de mégis különböző személyiségjegyeiből adódóan a csoport viselkedési és probléma-megoldási mintákat nyújt a részvevők számára. Így a problémával küzdő résztvevők egészséges személyiségjegyei összeadódnak.

A támogató csoport tehát:

·    A hasonlóság, a hasonló problémával való küzdés által érzelmi biztonságot, az elfogadottság élményét nyújtja.

·    Viselkedési és probléma-megoldási mintákat nyújt

·    Korrektív visszajelzések forrása

·    Ösztönző impulzusokat nyújt tagjainak

  

 

Kép

 

 

  

„Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna”

(George Eliot)

   

 

Önismereti, személyiségfejlesztő csoportok:  

 

Nem mindenki észlel azonosan. Nagyon sok lényeges dolog van magatartásunkban és gyakran keletkeznek olyan érzelmeink is, amelyeket nem veszünk észre, de a társaink észrevesznek. Sok olyan eset is van életünkben, amikor elfolytjuk azokat a késztetéseket és érzelmeket, amelyek társadalmunkban elfogadhatatlanok. Ezért az emberek többsége önmagáról pozitív énképet alakít ki és igyekszik ezt a képet megvédeni az azt megingató, külső benyomásoktól. Ez a pozitív énkép az a kép, amilyennek lennünk kell környezetünk szerint, vagy amilyenek lenni szeretnénk. Ez a pozitív kép álarccá válik számunkra, amely mögé elbújunk. Ami ebbe a képbe nem fér bele azt elfojtani, elrejteni igyekszik személyiségünk. Mások felé is igyekszünk ezt a pozitív képet mutatni. Kapcsolatainkban gyakran csak rögzült szerepeinket, maszkjainkat, sablonjainkat nyújtjuk embertársainknak valódi önmagunk helyett. Ezek a manőverezések azok az erők, amelyek a személyiség fejlődését gátolják. A jól kialakított maszkunkból ál-identitás fakad.  Gyakran a túl konform („normális”) emberek hihetetlen belső feszültségekkel élik életüket. Minden erejükkel alkalmazkodni próbálnak, fenntartani pozitív énképüket és közben a sok feszültség hatására belebetegszenek a minden áron való megfelelni akarásba. Az itt felsoroltak mind megakadályozzák viselkedésünk mozgatórugóinak felfedezését, valódi önmagunk megismerését. Ezeknek a dolgoknak gyakran nem is vagyunk a tudatában. 
Csoportjainkban a résztvevők ezeket a rejtett dimenziókat ismerhetik meg, amelyeket a szokásos kommunikációs formáktól eltérő módon fejeznek ki. Így a szavak mellet nagy hangsúlyt kapnak a mozgások, az érintés, a gesztusok, a testtartás, a mimika, az együttes rajzolások és a szimbólumok választása. Ezeknek köszönhetően a nehezen megfogalmazható érzelmeket sikerülhet kifejezően közvetíteni és az érzelmek indulati hőfokát átélhetővé tenni. A csoportban jó alkalom nyílik a más emberekkel való találkozás során keletkező lelki élmények tudatosítására. A csoportjátékok, az önkifejezési gyakorlatok és a társas feladatok során keletkező érzelmek, élmények kifejezése, megosztása és megértése, valamint a csoporttagoktól kapott reakciók, visszajelzések járulnak hozzá az egyre mélyebb szintű önismeret kialakulásához. A keletkezett benyomásokat, érzelmeket a találkozások során tudatosítjuk, megbeszéljük, értelmezzük. 
Az önismeret nem képességeink reális felmérését, nem is a múlt teljes feltárását jelenti, hanem az érzelmi és indulati ellentmondások érzékelésének képességét, a másik emberre adott reakcióink megfigyelésének képességét és az általunk másokban keltett érzelmek ismeretét valamint tudatosítását jelenti. Az önismeret a kulcsa önmagunk megváltoztatásának és ezért a másik emberhez vezető szorosabb viszony kialakításának is az első lépése.